I. rész — Helyzetkép

A Pénzügyminisztérium 2026. augusztus 24-én közölte: módosítja a 2026. évi költségvetést, és az előző kormány által 2025 kora nyarán elfogadott, a bruttó hazai termék (GDP) 3,7 százalékának megfelelő éves hiánycélt 7,5 százalékra emeli. A módosított előirányzat 7230 milliárd forintos deficittel számol. A tárca a lépést azzal indokolja, hogy a kormányváltás után júliusban elvégzett átvilágítás szerint beavatkozás nélkül a 2026-os hiány elérte volna a GDP 8,3 százalékát. A 3,7 és a 8,3 százalék közötti különbséget a közlemény az előző kormány választás előtti költekezésével, a hátrányos szerződésekkel és az eltitkolt kiadásokkal magyarázza. A tervezetet augusztus 17-én adták át előzetes véleményezésre a Költségvetési Tanácsnak, a benyújtás határideje augusztus 31. A módosítást — a Kormány előterjesztése alapján — az Országgyűlés fogadja el; a most nyilvánosságra hozott számok tehát még javaslati szintűek.

A 8,3 és a 7,5 százalék közötti javulás összetevőit a tárca tételesen megnevezte: az uniós források újraindításáról kötött megállapodás GDP-arányosan 0,5 százalékponttal (pp), a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) átalakítása 0,2 százalékponttal, az állampapírpiaci hozamok csökkenése további 0,1 százalékponttal javítja az egyenleget. A módosítás mintegy 400 milliárd forintnyi már meghozott hiányjavító intézkedést tartalmaz — köztük a kormánytagok és képviselők fizetéscsökkentését, a Mohácsi Duna-híd költségeinek mérséklését és a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését —, további mintegy 300 milliárd forintot pedig az év utolsó hónapjaiban terveznek megtakarítani. A tárcánkénti lebontásról október közepéig dönt a kormány. Az aszály és az energiaválság kezelésére 500 milliárd forintos Havária Alap jön létre, a csomag emellett tartalmazza 400 ezer rászoruló gyermek 100 ezer forintos iskolakezdési támogatását, a vényköteles gyógyszerek áfamentességét és a tűzifa áfakulcsának 27-ről 5 százalékra csökkentését. Az államadósság-ráta 2026-ban átmenetileg 74,6 százalékról 77,5 százalékra emelkedhet; a csökkenés a közlemény szerint 2026 után indul újra, a középtávú tervet a 2027-es költségvetési törvényjavaslattal párhuzamosan, októberben hozzák nyilvánosságra.

A MIAK-nak van előzménye ebben a témában: augusztus 10-én a rendkívüli parlamenti ülés jogalkotási átfutási idejéről, augusztus 24-én pedig a hosszú távú adósságpályáról és a bérfelzárkózásról készült elemzés. A mostani bejegyzés tudatosan más tengely mentén halad: nem a hiány makrogazdasági fenntarthatóságát, hanem a levezethetőségét vizsgálja — azt, hogy a hiányszám mögötti tételek nyilvánosan elkülöníthetők-e örökölt, válságköltség- és új döntés eredetű részekre. A MIAK olvasata szerint ez a döntő kérdés: egy hiánycél akkor válik költségvetési korláttá, ha a mögötte lévő tételek egyenként ellenőrizhetők, és ha a visszatérés pályája nem retorikai ígéret, hanem dátummal és számmal rögzített kötelezettség. A 7,5 százalék önmagában nem minősíthető — a levezetés hiánya viszont igen.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Mielőtt a MIAK konkrét javaslataira térnénk, érdemes rögzíteni azt a tudományos keretet, amelyben egy utólag átírt hiánycél értelmezhető. Kornai János (magyar származású közgazdász, a puha költségvetési korlát elméletének kidolgozója; Harvard-professzor 1986–2002 között) A hiány (1980) című művében azt a tételt fogalmazza meg, hogy egy költségvetési korlát keménysége nem definíciós, hanem tapasztalati kérdés: az számít, hogy az adott szereplő döntéseit a korlát effektív módon behatárolja-e — ez közvetlenül alkalmazható arra, hogy egy évközben felülírt hiánycél önmagában még nem korlát, csak akkor válik azzá, ha a felülírás feltételei előre rögzítettek és ellenőrizhetők. Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff (Harvard-közgazdászok, a pénzügyi válságok nyolc évszázados történetét feldolgozó kutatók) This Time Is Different című munkájukban azt a visszatérő mintázatot írják le, hogy a válságra hajlamos államok jó időkben túlzottan eladósodnak, és az „ez alkalommal más" meggyőződés éppen azért veszélyes, mert rendszerint nem más — ez pontosan a most feltárt, 3,7 százalékos törvényi cél és a 8,3 százalékos valós pálya közötti eltérés keletkezési logikája. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) World Economic Outlook 2025 jelentése a normatív oldalt adja hozzá: a hitelesség középpontjában a nyilvános középtávú fiskális keret, az előre bejelentett kiigazítási pálya és a sokkokra készített forgatókönyv áll, és a kedvező alappályára épített fiskális stratégia maga is a törékenység forrása. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol, amelyek nem a hiány nagyságát vitatják, hanem a levezethetőségét és a visszatérés pályáját teszik számonkérhetővé.

3.1 Tételes hiány-eredetkimutatás a benyújtással egyidejűleg (augusztus 31-ig)

A MIAK azt javasolja, hogy a költségvetési törvény módosításának benyújtásával egyidejűleg — nem később, nem az általános vitára — jelenjen meg egy gépi olvasható, tételszintű eredetkimutatás, amely a 7230 milliárd forintos deficitet négy, egymást nem átfedő kategóriára bontja: (a) az előző költségvetési évből átgörgetett, szerződéssel már lekötött kötelezettség; (b) az elmaradt vagy késve érkező bevétel; (c) a 2026-os válságköltség (aszálykár, energiaimport-többlet); (d) az új kormány saját döntéseiből eredő kiadás — utóbbin belül külön sorban a szociális csomag (iskolakezdési támogatás, gyógyszer-áfa, tűzifa-áfa) és a Havária Alap 500 milliárd forintja. Ez a G1 adatvezérelt költségvetés és az A1 közpénz-dashboard programpont közvetlen alkalmazása. A négyes bontás nélkül a vita szükségszerűen arról szól, kinek a hibája a hiány, ahelyett, hogy arról szólna, mekkora belőle a kezelhető rész — és a kormány saját, ellenőrizhető teljesítménye (a 400 milliárd forintnyi már meghozott intézkedés) is láthatatlan marad a vitában.

3.2 Dátumhoz kötött visszatérési pálya a 3 százalékos referenciaértékhez (az októberi csomagban)

A tárca közleménye szerint a középtávú terv októberben, a 2027-es költségvetési törvényjavaslattal párhuzamosan jelenik meg. A MIAK szerint ennek a dokumentumnak három elemet kötelezően tartalmaznia kell: (a) azt az évszámot, amelyre a hiány a 3 százalékos maastrichti referenciaérték alá kerül; (b) az évenkénti kiigazítás nagyságát százalékpontban, nem szöveges ígéretként; (c) egy előre rögzített eltérés-korrekciós szabályt arra az esetre, ha a pálya megcsúszik. A G15 anticiklikus fiskális stabilizátor (előre rögzített szabály, amely szerint visszaeséskor az állam többet költ, fellendüléskor tartalékol) éppen azért fontos itt, mert a mostani hiány nem anticiklikus döntés eredménye, hanem örökölt és válságköltség-eredetű — az anticiklikus keret hiánya miatt vált az egyszeri sokk pályakorrekcióvá. A Kornai-féle keretben (lásd 6.4.1) ez az a pont, ahol a korlát keménysége empirikusan eldől: ha a visszatérési dátum minden évben egy évvel odébb csúszik, a szabály nem effektív.

3.3 A 700 milliárd forintos megtakarítás tételes, utólag auditálható közzététele (október közepéig)

A kormány két lépcsőben mintegy 700 milliárd forintnyi takarékosabb állami működést jelentett be (400 milliárd már meghozott intézkedés, mintegy 300 milliárd az év hátralévő részében), a tárcánkénti lebontásról október közepéig dönt. A MIAK javasolja, hogy ez a lebontás ne összesített tárca-szinten, hanem intézkedés-szinten jelenjen meg, tételenként megjelölve az érintett előirányzatot, az elmaradó kiadás jogcímét és a várt megtakarítást — és hogy a 2026-os zárszámadás során ugyanezekre a tételekre készüljön utólagos összevetés. Ez a G20 hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit — utólagos mérleg arról, hogy egy intézkedés tényleg a várt eredményt hozta-e) és a G21 szervezett leállítás (organized abandonment) elv gyakorlatba ültetése: a nem működő programok tudatos megszüntetése csak akkor különböztethető meg a puszta forráselvonástól, ha a megszüntetett tétel és a várt hatás egyaránt nyilvános. A tárca maga is hangsúlyozta, hogy „nem forráskivonásról van szó" — ezt az állítást a tételes közzététel teszi ellenőrizhetővé.

A három javaslatot egyetlen elv köti össze: a hiányszám politikai vita tárgya, a hiány szerkezete viszont adat. Ha a szerkezet nyilvános, a vita a kezelhető részre szűkül; ha nem az, akkor a 7,5 százalék eredetéről évekig lehet vitatkozni anélkül, hogy bárki ellenőrizhetné bármelyik oldal állítását.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Gazdaság A tételes eredetkimutatás és a dátumhoz kötött visszatérési pálya csökkenti a kockázati felárat (spread), mert a befektető nem a szándékot, hanem a szerkezetet látja A nyilvános pálya kötöttség is: ha külső sokk jön, a kormány vagy megszegi a saját szabályát, vagy ciklust felerősítő kiigazításra kényszerül
Társadalom A szociális csomag (iskolakezdési támogatás, gyógyszer-áfa) elkülönített kimutatása láthatóvá teszi, mennyibe kerül és kit ér el A kampányígéret és a végrehajtás közötti eltérés — 400 ezer gyermek a korábban emlegetett 700 ezer család helyett — a tételes bontásban élesen látszik, ami politikai költséggel jár
Közigazgatás A tárcánkénti, intézkedés-szintű lebontás fegyelmezi a tervezést, és összehasonlítási alapot ad a zárszámadáshoz A tételes közzététel és az utólagos audit érdemi többletmunkát ró a tárcák költségvetési apparátusára

A fő mérlegelési kérdés az időzítés. A tételes eredetkimutatás a benyújtással egy időben a legértékesebb, mert a parlamenti vita akkor a szerkezetről szólhat; ha viszont csak a vita után jelenik meg, elveszti a funkcióját, és puszta utólagos igazolássá válik. A javaslat ott billen kockázati oldalra, ha a nyilvános pálya merev, korrekciós szabály nélküli számmá válik: az IMF idézett elemzése éppen arra figyelmeztet, hogy a kedvező alappályára épített fiskális stratégia maga is a törékenység forrása. A Költségvetési Tanács által jelzett kockázatok — az optimista, 357,5 forintos euróárfolyam-feltételezés, amelynél 10 forintos gyengülés önmagában 0,7 százalékponttal emeli az adósságrátát — pontosan ilyen alappálya-érzékenységet mutatnak, ezért a MIAK a korrekciós szabályt a pálya részének tekinti, nem pedig a pálya alóli kivételnek.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-k, angolul: Key Performance Indicator) javasolja követésre — ezek javaslatok, nem kormánydöntések:

  • A tételes eredetkimutatás megjelenése: a költségvetés-módosítás benyújtásának napján elérhető-e gépi olvasható formában a négyes hiánybontás (igen/nem, 2026. augusztus 31.).
  • Visszatérési dátum: az októberi középtávú tervben szerepel-e konkrét évszám a 3 százalék alatti hiányra, és évenkénti kiigazítás százalékpontban (igen/nem, 2026. október).
  • Megtakarítás-teljesülés: a bejelentett mintegy 700 milliárd forintból a 2026-os zárszámadásban tételesen igazolható rész aránya (érdemes 80 százalék fölött követni, 2027 első félév).
  • Adósságráta-fordulat: a GDP-arányos államadósság 2027-ben ténylegesen a 77,5 százalékos 2026-os szint alá kerül-e (2028 tavaszi Eurostat-notifikáció).

5.2 Összegzés

A MIAK kérése a döntéshozó felé egyetlen mondatban összefoglalható: a költségvetés-módosítás benyújtásával egyidejűleg tegyék közzé a hiány tételes eredetkimutatását, az októberi csomagban pedig évszámmal rögzítsék a 3 százalékos referenciaértékhez visszavezető pályát. A nyilvánosság felé pedig azt kéri, hogy a vitát ne a szám nagyságáról, hanem a szám szerkezetéről folytassa — mert a 7,5 százalék önmagában sem nem bűn, sem nem érdem, csak akkor értelmezhető, ha látszik, miből áll össze.

Ez a kérés két MIAK-alapértékből következik. Az átláthatóság azért érintett, mert a hiány eredetének elkülönítése az egyetlen olyan eszköz, amely bármely kormányra ugyanúgy alkalmazható: ha a mostani kormány most publikálja a bontást, azzal a következő kormányt is kötelezi rá. Az adatvezéreltség pedig azért, mert a fiskális hitelesség — ahogyan az IMF-elemzés is állítja — nem a bejelentett szándékon, hanem a nyilvános, számszerű keret meglétén múlik: szándékot nem lehet ellenőrizni, kiigazítási pályát igen.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális és közéleti sáv a bejelentés leleplező oldalára helyezte a hangsúlyt. A HVG a Pénzügyminisztérium saját megfogalmazását emelte címbe („a valóság költségvetése"), és a cikk felépítése a 3,7 vs. 8,3 százalékos eltérésből indul — a keretezés tehát az örökölt helyzet feltárása. A 444.hu ugyanezt a szerkezetet követi, de több teret ad az intézkedési listának (fizetéscsökkentés, Mohácsi Duna-híd, Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése) és a május–júliusi, közel 1000 milliárd forintos többlet említésének. A 24.hu a legsemlegesebb: gyakorlatilag a közlemény szerkezetét követi, saját értelmező kerettel alig egészíti ki.

A gazdasági sáv a kockázati oldalt hozta be, amit a másik két sáv jórészt kihagyott. A Portfolio két cikke közül az egyik kifejezetten a Költségvetési Tanács véleményére épül: a testület a módosított fiskális szabályok alapján jogszerűnek találta a tervezetet, ugyanakkor figyelmeztetett az optimista árfolyam-feltételezésre és a GDP-előrejelzés bizonytalanságára, és jelezte, hogy a hiánycélnak a 3 százalékos szint felé kellene tartania. Ez a szempont — a független fiskális intézmény (IFI — Independent Fiscal Institution) véleménye — a többi sávban gyakorlatilag nem jelent meg, holott a levezethetőség kérdésében ez a legrelevánsabb külső mérce.

A kormánypárti és konzervatív sáv a beváltatlan kampányígéretre és az eladósodásra keretezte a hírt. A Magyar Nemzet címe („Gigantikus költségvetési hiányt engedélyez magának a Tisza-kormány") értékelő, a cikk viszont tényszerűen ismerteti a Havária Alapot és a szociális tételeket, majd egyetlen konkrét kifogást emel: a kampányban 700 ezer család iskolakezdési támogatása szerepelt, a költségvetésben 400 ezer gyermek kap 100 ezer forintot. Ez a különbségtétel adatszerűen ellenőrizhető, és éppen ezért érdemi hozzájárulás a vitához. A lap második cikke Szalai Piroska (Fidesz) érvelését hozza, aki szerint az államháztartás helyzete nem indokolja a további eladósodást. A Mandiner ezen a napon a témát nem a költségvetés, hanem a vagyonvisszaszerzési hivatal felőli szálon vitte. Összességében: a spektrum három sávja három különböző hiányzó elemet pótol egymásnál — az örökölt helyzet feltárását, a független testületi kockázatjelzést és az ígéret-teljesítés összevetését —, és a teljes kép csak együtt áll össze.

6.2 Tények és adatok

Mutató Korábbi érték Új / módosított érték Forrás
2026-os hiánycél (GDP-arányos) 3,7% (2025 nyarán elfogadott törvény) 7,5% Pénzügyminisztérium közleménye, 2026. augusztus 24.
2026-os hiány beavatkozás nélkül — 8,3% Pénzügyminisztérium júliusi költségvetési átvilágítása
2026-os deficit forintban — 7230 milliárd Ft Költségvetési Tanács véleménye, Portfolio, 2026. augusztus 24.
Államadósság-ráta 74,6% 77,5% (2026, átmeneti) Pénzügyminisztérium közleménye
Egyenlegjavulás uniós forrásmegállapodásból — 0,5 pp Pénzügyminisztérium közleménye
Egyenlegjavulás a KEKVA-átalakításból — 0,2 pp Pénzügyminisztérium közleménye
Egyenlegjavulás az állampapírhozamok csökkenéséből — 0,1 pp Pénzügyminisztérium közleménye
Már meghozott hiányjavító intézkedés — ~400 milliárd Ft Pénzügyminisztérium közleménye
További tervezett megtakarítás (év vége) — ~300 milliárd Ft Pénzügyminisztérium közleménye
Havária Alap kerete — 500 milliárd Ft Pénzügyminisztérium közleménye
Árfolyam-feltételezés a tervezetben — 357,5 Ft/EUR Költségvetési Tanács véleménye, Portfolio
Adósságráta-érzékenység — +0,7 pp / 10 Ft árfolyamgyengülés Költségvetési Tanács véleménye, Portfolio
Maastrichti hiány-referenciaérték 3% (változatlan) EU-szerződés

A táblázat két sora igényel külön értelmezést. Az adósságráta-érzékenység azt mutatja, hogy a tervezet egyetlen külső változóra — az euró árfolyamára — kiemelten érzékeny: a devizaadósság forintértéke automatikusan emelkedik a forint gyengülésével, ezért az árfolyam-feltételezés nem technikai részlet, hanem a pálya legfontosabb kockázati pontja. A 0,5 + 0,2 + 0,1 = 0,8 százalékpontnyi javulás pedig pontosan megmagyarázza a 8,3 és a 7,5 százalék közötti különbséget — ez a levezetés az egyetlen olyan része a csomagnak, amely már most tételesen nyilvános, és éppen ezért mintaként szolgálhat a teljes eredetkimutatáshoz.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Gazdaság (programpontok) — az adatvezérelt költségvetés, az anticiklikus stabilizátor és az utólagos hatásvizsgálat közvetlenül érintett; a téma gravitációs középpontja.
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a közpénz-dashboard logikája adja a tételes eredetkimutatás technikai mintáját.
  • Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok) — a tárcánkénti, intézkedés-szintű megtakarítás-lebontás közigazgatási teljesítménymérési kérdés is.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Kornai János: A hiány

Kornai a költségvetési korlát fogalmát nem jogi vagy számviteli, hanem viselkedési kategóriaként kezeli: a korlát akkor létezik, ha ténylegesen behatárolja a szereplő döntéseit. Ennek eldöntése nála kifejezetten tapasztalati feladat:

„A tapasztalat igazolhatja, hogy meghatározott gazdaságban, meghatározott történelmi időszakban, meghatározott gazdasági aktorokat effektív módon korlátoz a kemény költségvetési korlát."

A megfordítás — a puha költségvetési korlát (soft budget constraint), amikor a szereplő számíthat rá, hogy veszteségét valaki más fedezi — Kornai globálisan legismertebb fogalma, és eredetileg a vállalati szintre vonatkozott. A magyar költségvetési törvény évközi átírásának esetében ez a keret fordított előjellel alkalmazható: itt maga az államháztartás a szereplő, és a kérdés az, hogy a törvényben rögzített hiánycél effektív korlát-e. Egyszeri, tételesen levezetett és visszatérési pályával kísért módosítás után a korlát keménysége megőrizhető; rendszeres, levezetés nélküli felülírás után viszont a hiánycél elveszti korlát-jellegét, és puszta tervezési jelzéssé válik. A MIAK javaslatai (3.1 és 3.2) pontosan ezt a keménységet igyekeznek megőrizni — nem a szám csökkentésével, hanem a felülírás feltételeinek rögzítésével.

📖 Forrás: Kornai János: A hiány

6.4.2 Carmen Reinhart – Kenneth Rogoff: This Time Is Different

Reinhart és Rogoff nyolc évszázad államcsőd-adatait feldolgozó munkájának központi állítása az, hogy az adósságválságok nem véletlenszerűek, hanem visszatérő mintázatot követnek, és a mintázat felismerését minden generációban ugyanaz a meggyőződés akadályozza:

„az »ez alkalommal más« általános meggyőződés pontosan az oka annak, hogy rendszerint mégsem más — és a katasztrófa végül újra bekövetkezik."

A szerzők a mechanizmust is megnevezik: a válságra hajlamos államok jó időkben túlzottan eladósodnak, és ez teszi őket sebezhetővé az elkerülhetetlen visszaesésben. A magyar eset ebbe a mintába illeszkedik: a választás előtti időszakban a törvényi 3,7 százalékos cél és a belső előrejelzések 8,3 százalék körüli pályája között nyílt a rés — vagyis a jó időszak nem tartalékképzéssel, hanem előrehozott költekezéssel telt. A tanulság a mostani kormányra nézve nem az, hogy a hiányt azonnal le kell vinni, hanem hogy a most készülő középtávú terv ne ugyanezt a szerkezetet reprodukálja: az „idén még nem lehet, majd jövőre" logika ismételve pontosan az az illúzió, amelyet a szerzők leírnak.

📖 Forrás: Carmen Reinhart – Kenneth Rogoff: This Time Is Different

6.4.3 IMF: World Economic Outlook 2025

Az IMF elemzése a fiskális hitelességet nem a hiány szintjéhez, hanem a keret nyilvánosságához köti. A jelentés normatív ajánlása szerint a kormányoknak közzé kell tenniük középtávú fiskális keretüket világos, számszerű referenciaértékekkel, előre bejelentett kiigazítási pályával és a sokkok kezelésére szolgáló forgatókönyvekkel; a hitelesség ugyanis az, ami az adósságot lefelé mutató pályára állítja. Ugyanez a jelentés élesen figyelmeztet az ellenkező gyakorlatra is: a kedvező alappályára vagy rendkívüli növekedésre épített fiskális stratégia önmagában a törékenység forrása. Ez közvetlenül vonatkoztatható a Költségvetési Tanács által jelzett 357,5 forintos euróárfolyam-feltételezésre és a GDP-előrejelzés bizonytalanságára: a MIAK 3.2 javaslata (eltérés-korrekciós szabály a pálya részeként) épp azt a forgatókönyv-elemet pótolja, amelyet az IMF a keret kötelező részének tekint. A jelentés hozzáteszi, hogy a jól felszerelt független fiskális intézmények és a nagyobb adósság-átláthatóság a kiigazítás kritikus feltételei — a magyar esetben ez a Költségvetési Tanács véleményének súlyát erősíti.

📖 Forrás: IMF: World Economic Outlook 2025

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

Az uniós tagállamok között a hiánycél évközi felülírása nem példátlan, de a gyakorlat minősége eltérő. Az IMF által ajánlott középtávú keret logikáját a leginkább következetesen azok az országok alkalmazzák, ahol a kiigazítási pályát nem kormányzati közlemény, hanem törvényi szintű, többéves keret rögzíti, és ahol a független fiskális intézmény éves értékelést tesz közzé a pályától való eltérésről. Az Európai Unió 2024-ben hatályba lépett, felülvizsgált gazdasági kormányzási keretrendszere maga is ebbe az irányba mozdult: a hangsúly az egyszeri hiányszámról a többéves, országspecifikus nettó kiadási pályára helyeződött át. A magyar módosítás így nem csak hazai, hanem uniós eljárási kontextusban is értelmezendő: a 7,5 százalékos hiány jóval a 3 százalékos referenciaérték felett van, ezért az Európai Bizottság őszi értékelése és a túlzottdeficit-eljárás (EDP — Excessive Deficit Procedure) keretében adott ajánlás a magyar pálya külső mércéjévé válik. A MIAK szempontjából ez inkább lehetőség, mint kockázat: a Bizottság által kért többéves kiigazítási terv és a 3.2 pontban javasolt, dátumhoz kötött visszatérési pálya lényegében ugyanaz a dokumentum — érdemes egyszer, jól elkészíteni.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Gazdaság

  • G1 — Adatvezérelt költségvetés
  • G15 — Anticiklikus fiskális stabilizátor
  • G19 — Radikális átláthatóság a gazdasági döntéshozatalban
  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit)
  • G21 — Állami kiadások szisztematikus felülvizsgálata
  • G23 — Államadósság-fenntarthatósági keretrendszer

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A1 — Közpénz-dashboard

Javasolt új programpont: Hiány-eredetkimutatás — a Gazdaság területre: minden költségvetési törvénymódosításhoz kötelező, gépi olvasható bontás az örökölt, a válságköltség- és az új döntés eredetű hiányrészekről.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 25. — 1. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Kornai János: A hiány
  • 📖 Carmen Reinhart – Kenneth Rogoff: This Time Is Different
  • 📖 IMF: World Economic Outlook 2025

Megjegyzés: a blog látható szövegében a könyveknél csak a szerző és a cím szerepel; a lokális fájlútvonal a generálás belső ügye.

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G1)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A1)
  • MIAK szakpolitikai terület: Közigazgatás és e-kormányzat (háttéranyag)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 25. — 1. téma, pontszám: 95/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Költségvetési Tanács — vélemény a 2026. évi költségvetési törvény módosításáról, 2026. augusztus; Eurostat — túlzottdeficit-eljárási (EDP) notifikáció, 2026. októberi forduló; Európai Unió — felülvizsgált gazdasági kormányzási keretrendszer (2024).

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. augusztus 25.
  • Generálás dátuma: 2026. augusztus 25. CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): ~198000 (becslés; lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink