I. rész — Helyzetkép

A Magyar Közlönyben 2026. augusztus 31-én megjelent kormányhatározat szerint a Kormány átvilágítaná a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát (SZTFH), és felülvizsgálná a hozzá kapcsolódó törvényi szabályozást. A 24.hu által ismertetett MTI-összefoglaló szerint a cél annak vizsgálata, hogy a hatóság megszüntetése, illetve feladatainak a Kormány által irányított szervekhez telepítése milyen szabályozási megoldásokkal hajtható végre. A határozat az igazságügyi minisztert jelentéskészítésre hívta fel, szeptember 30-i határidővel. A határozat tehát vizsgálatot rendelt el, nem megszüntetést. Az SZTFH-t 2021-ben az Országgyűlés hozta létre önálló szabályozó szervként. Az Alaptörvény 23. cikke szerint ez olyan hatóság, amelyet sarkalatos törvény hoz létre, amely évente az Országgyűlésnek számol be, és amelynek vezetője a törvényi felhatalmazás keretei között rendeletet is kiadhat. Megszüntetéséhez ezért az Országgyűlés sarkalatos törvénye kell, vagyis olyan törvény, amelynek elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges; kormányhatározat vagy kormányrendelet erre nem elég. A 24.hu és a HVG összefoglalója szerint a hatóság ma egymástól távoli területeket felügyel: a dohánykereskedelmet, a szerencsejáték-piacot, a bányászatot, a kőolaj-, földgáz- és geotermikus kitermelést, a bírósági végrehajtók működését, a felszámolók névjegyzékét, az információs rendszerek biztonságát. Ide tartozik az ESG-keretrendszer (a vállalatok környezeti, társadalmi és vállalatirányítási teljesítményét mérő rendszer) hazai koordinációja is. A hatóság közleményében függetlenségére, több mint 400 munkatársára és arra hivatkozott, hogy az uniós jog több területen a kormánytól független szabályozót kíván.

Egy héttel később, szeptember 8-án a HVG beszámolója szerint a Kormány részéről Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter benyújtotta az Országgyűlésnek azt a törvényjavaslatot, amely az SZTFH-tól elvonná az állami koncessziókkal összefüggő feladat- és hatásköröket, és megszüntetné a Koncessziós Tanácsot. Az indokolás szerint az SZTFH ezt a tevékenységet ténylegesen nem végzi, más állami szervek viszont ellátják. Ez egy hatáskörcsoport elvonása, nem a hatóság megszüntetése; a törvényjavaslat elfogadásáról az Országgyűlés dönt, az eljárás állásáról a feldolgozott források nem közöltek újabb adatot. Közben a koncessziós rendszer több ágazatban egyszerre nyílt újra. A MIAK a hulladékkoncesszióról szeptember 4-én, a dohány-nagykereskedelemről és a kaszinókoncessziókról szeptember 17-én, az autópálya-koncesszió lezárásáról szeptember 19-én közölt elemzést. Ezek az egyes szerződésekről szóltak. A miniszteri feladatkörök szeptember 1-jei átrendezésénél pedig a MIAK már egyszer nyilvános hatáskör-térképet kért. Ez az elemzés a felügyeleti intézményrendszerről szól: arról a szervről, amely a koncessziós és engedélyköteles piacok egy részét felügyeli, miközben ugyanezeknek a piacoknak a szerződései most újratárgyalás alatt állnak.

A MIAK olvasata: az SZTFH megszüntetése védhető lehet, mert egymástól idegen logikájú piacok felügyelete egy kézben a mérlegelési jogkör koncentrációját jelenti. A megszüntetés azonban önmagában csak a cégtáblát cseréli, ha nem tudni, hová kerülnek a jogosítványok. Három kockázat valós. Az első a felügyeleti rés: a szerencsejáték, a dohánykereskedelem és a bányászat a legnagyobb járadékot termelő szabályozott piacok közé tartozik, ezért egy kiesett hónap itt drága. A második a jogutódlás, vagyis az a kérdés, hogy a megszűnő hatóság folyamatban lévő engedélyezési, ellenőrzési és szankciós ügyeiben ki lép a helyébe, és a jogorvoslati határidők hogyan folytatódnak. A harmadik az összeférhetetlenség: ha a felügyelet ugyanahhoz a minisztériumhoz kerül, amely az állam nevében a koncessziókat újratárgyalja, akkor ugyanaz a szerv lesz a szerződő fél és a szerződő partner felügyelője. A kérdés nem az, hogy legyen-e SZTFH, hanem az, hogy utána ki, milyen jogalapon és kitől függetlenül felügyeli ezeket a piacokat, és ezt a döntés előtt kell nyilvánosan leírni.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Három mű segít eldönteni, milyen sorrendben érdemes egy szabályozó hatóságot átalakítani. Susan Rose-Ackerman (a Yale Egyetem jog- és politikatudomány-professzora, a korrupció közgazdasági elemzésének egyik megalapozója) 1999-es, Corruption and Government című könyvében azt írja, hogy ha az állam piaci jogosultságot ad ki, a szabályozó intézményt hitelesen, a pályáztatás előtt kell felállítani, és egy engedélyezési lépcső lebontása a megmaradó döntési ponton új visszaélési lehetőséget teremthet. Robert Klitgaard (amerikai közgazdász, a korrupcióellenes politika klasszikus kézikönyvének szerzője) 1988-as, Controlling Corruption című művében a visszaélés feltételeit a monopólium, a mérlegelési jogkör és az elszámoltathatóság hiányának együttállásaként írja le. Ebből az következik, hogy az átalakítás mércéje e három tényező változása, nem a szervezet neve. Daron Acemoglu és James A. Robinson (közgazdászok, az intézményi közgazdaságtan vezető szerzői; 2024-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjat kaptak) 2012-es, Miért buknak el a nemzetek? című könyvükben az oligarchia vastörvényét tárgyalják. Eszerint a vezetők cseréje után a kitermelő intézmények gyakran érintetlenül működnek tovább, csak más kezében. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Az első az igazságügyi miniszter szeptember 30-i jelentéséhez kapcsolódik, a második és a harmadik a megszüntetésről vagy átalakításról szóló törvényjavaslat kötelező tartalmát írja le. Egyik sem dönt előre arról, hogy az SZTFH megszűnjön-e. Mindhárom azt biztosítja, hogy ha megszűnik, a döntés átlátható legyen, és ne hagyjon felügyeleti rést.

3.1 Nyilvános hatásköri leltár a jelentéssel együtt (legkésőbb 2026. október 15-ig)

A MIAK azt javasolja, hogy a Kormány az igazságügyi miniszter jelentését a mellékletét képező tételes hatásköri leltárral együtt legkésőbb október 15-ig hozza nyilvánosságra. A leltár minden SZTFH-jogosítványnál hat adatot tartalmazzon. Az első a jogalap: törvény, kormányrendelet vagy az SZTFH elnökének rendelete. A második, hogy az áttelepítéshez milyen szintű jogszabály kell: sarkalatos törvény, egyszerű törvény vagy rendelet. A harmadik a javasolt fogadó szerv. A negyedik, hogy uniós jogszabály előír-e az adott területen a kormánytól független hatóságot; a hatóság maga erre hivatkozott, ezért ezt tételesen, jogszabályhellyel kell igazolni vagy cáfolni. Az ötödik a folyamatban lévő ügyek száma ügytípusonként. A hatodik az adott feladatra jutó létszám és a felügyeleti díjbevétel. A leltár nem választja ki a megoldást, hanem láthatóvá teszi, mi a döntés tárgya. A javaslat az I3 jogszabály-hatásvizsgálati programpontot alkalmazza egy intézmény megszüntetésére. Az A6 fékek és ellensúlyok programpont pedig azt a szempontot adja, hogy egy önálló szabályozó szerv sorsáról az Országgyűlés ne a hatásköri térkép ismerete nélkül döntsön. Klitgaard képlete (lásd 6.4.2) szerint a leltár egyben kiinduló mérés is: jogosítványonként megmutatja, hol van monopólium, hol van mérlegelési jogkör, és kinek tartozik elszámolással a döntéshozó.

3.2 Jogutódlási menetrend és átmeneti szabályok a megszüntető törvényben (a törvényjavaslat benyújtásakor)

A MIAK azt javasolja, hogy a megszüntetésről szóló törvényjavaslat kötelező melléklete legyen a jogutódlási menetrend, amely a 3.1 leltár minden tételéhez jogutódot és hatálybalépési napot rendel. A menetrend négy szabályt rögzítsen. Egy felügyeleti jogkör csak azon a napon szűnjön meg az SZTFH-nál, amikor a fogadó szervnél hatályba lép; ágazatonként eltérő, lépcsőzetes időpont is megengedett, felügyelet nélküli nap nem. A folyamatban lévő engedélyezési, ellenőrzési és szankciós eljárásokban a jogutód lépjen a hatóság helyébe, a már megtett eljárási cselekmények hatályban maradjanak, és a jogorvoslati határidők ne induljanak újra és ne szakadjanak meg. A bíróság előtt folyó közigazgatási perekben a jogutód legyen az alperes. A nyilvántartások, köztük a felszámolók névjegyzéke és a végrehajtókra vonatkozó adatok, egyetlen napra se váljanak elérhetetlenné. Végül a rendeleti jogutódlás: ha az SZTFH elnöke az adott területen rendeletet adott ki, a helyébe lépő kormány- vagy miniszteri rendelet ugyanazon a napon lépjen hatályba, és ehhez a törvény adja meg a felhatalmazást. Rose-Ackerman tétele (lásd 6.4.1) itt a sorrendet indokolja: a koncessziók újratárgyalása és a felügyelet átalakítása egy időben zajlik, ezért a felügyeleti keretet a szerződéses tárgyalások lezárása előtt kell rendezni, nem utána. A javaslat a KI3 bürokráciacsökkentési programpontra is épül: az ügyfél ne a hatóságok közötti átadás költségét fizesse meg.

3.3 A tulajdonosi és a felügyeleti jogkör szétválasztása, függetlenségi garanciákkal (ugyanebben a törvényben)

A harmadik javaslat azt rögzíti, hová ne kerüljön a felügyelet. Ugyanaz a szerv ne lehessen egyszerre az állam nevében a koncessziót kiíró, a szerződést kezelő és újratárgyaló fél, valamint ugyanannak a koncessziós jogosultnak az ellenőrzője és szankcionálója. A szeptember 8-i törvényjavaslat a koncessziós feladatokat elvonja az SZTFH-tól. A MIAK szerint ennek a helyes párja az, hogy a felügyeleti jogkör se kerüljön ahhoz a minisztériumhoz, amely az adott ágazatban a koncessziókat újratárgyalja. Ahol az uniós jog független hatóságot ír elő, ott a feladat önálló szabályozó szervnél maradjon. Ahol nem, ott a Kormány által irányított szervhez kerülhet, de négy garanciával. Az első a szerv vezetőjének határozott idejű megbízatása és nyilvános kiválasztása. A második az éves beszámoló az Országgyűlés illetékes bizottságának. A harmadik a hatósági döntések és kiszabott bírságok nyilvános, kereshető nyilvántartása. A negyedik a forgóajtó-tilalom, vagyis az, hogy a felügyelet vezetői meghatározott ideig ne dolgozhassanak az általuk felügyelt ágazatban; a G6 programpont erre három évet javasol. Ez a javaslat a G6 szabályozási elfogás elleni programjára épül. Szabályozási elfogáson (angolul: regulatory capture) azt értjük, amikor a felügyelt ágazat szereplői a hatóság döntéseit a saját érdekük szerint befolyásolják. Acemoglu és Robinson tétele (lásd 6.4.3) arra figyelmeztet, hogy a hatáskörök puszta gazdacseréje ezt a kockázatot nem szünteti meg, csak áthelyezi.

A három javaslatot egy elv köti össze: egy hatóság megszüntetése nem pont, hanem folyamat, és a folyamat minden lépésének nyilvánosnak kell lennie. A leltár megmutatja a döntés tárgyát, a menetrend kizárja a felügyeleti rést, a szétválasztás pedig megakadályozza, hogy a régi koncentráció új helyen jöjjön létre. Klitgaard mércéjével mérve az átalakítás akkor ér valamit, ha a monopólium és a mérlegelési jogkör csökken, az elszámoltathatóság pedig nő, és ezt jogosítványonként ki lehet mutatni.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Közigazgatás A leltár és a menetrend a feladatok átadását tervezhetővé teszi; a fogadó szervek előre felkészülhetnek A leltár elkészítése a szeptember 30-i határidőt követő két hétben szoros; a lépcsőzetes átadás miatt átmenetileg két szerv között is megoszolhat egy ágazat felügyelete
Szabályozott ágazatok (gazdaság) A vállalkozások előre tudják, melyik hatósághoz fordulnak, és folyamatban lévő ügyük nem vész el Ha az átmenet elhúzódik, az engedélyezés lelassul, a felügyeleti rés idején pedig az illegális piac (például az online szerencsejáték) kaphat teret
Jogbiztonság, ügyfelek A jogutódlási szabályok megőrzik a megtett eljárási cselekményeket és a jogorvoslati utat Hibás vagy hiányos jogutód-kijelölés esetén perek indulhatnak a hatáskör hiánya miatt
Átláthatóság és összeférhetetlenség A tulajdonosi és felügyeleti szerep szétválasztása csökkenti a szabályozási elfogás esélyét A több szervhez telepített feladatok növelhetik a koordinációs költséget; a kormányzati irányítás alá kerülő felügyeletnél a függetlenség a garanciák betartásán múlik
Költségvetés A felügyeleti díjbevétel és a létszám tételes kimutatása mérhetővé teszi az átalakítás költségét Ha a díjbevétel a fogadó szervnél nem jelenik meg elkülönítve, az átalakítás költsége nem lesz követhető

A fő dilemma a gyorsaság és a folytonosság között húzódik. Egy politikailag vitatott hatóság gyors megszüntetése jól kommunikálható, a gondosan ütemezett átadás lassabb, és hónapokig fenntartja a régi szervet. A MIAK javaslata a folytonosság felé billen, mert a szabályozott piacokon a felügyeleti rés költségét nem a hatóság, hanem a fogyasztók, a tisztességes versenytársak és a költségvetés fizeti meg. A javaslat akkor válik kockázatossá, ha a leltár és a menetrend a halogatás eszközévé válik. Ezért kell mindkettőhöz naptári határidő: a leltárhoz október 15., a menetrendhez a törvényjavaslat benyújtása. A másik dilemma a függetlenség és a kormányzati felelősség között van. Egy kormányzati irányítású szerv politikailag számonkérhetőbb, egy önálló szabályozó szerv kevésbé kitett a pillanatnyi politikai szándéknak. A MIAK nem általános választ ad, hanem feladatonként: a leltár negyedik adata, az uniós függetlenségi követelmény dönti el, melyik modell kötelező.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-k, angolul: Key Performance Indicator) javasolja követésre. Ezek javaslatok, nem kormánydöntések:

  • Nyilvános-e 2026. október 15-ig az igazságügyi miniszter jelentése és a tételes hatásköri leltár (igen/nem).
  • A megszüntető vagy átalakító törvényjavaslat mellékletében azon jogosítványok aránya, amelyekhez megnevezett jogutód és hatálybalépési nap tartozik: az elvárható érték 100 százalék.
  • A felügyelet nélkül maradt napok száma szabályozott ágazatonként az átmenet teljes ideje alatt: az elvárható érték nulla.
  • Az átadott folyamatban lévő ügyek közül azok aránya, amelyekben a jogutód 60 napon belül érdemi eljárási cselekményt tesz, valamint a hatáskör hiánya miatt megszüntetett vagy bíróságon megtámadott ügyek száma. A KI8 hatékonyságmérési programpont szerint ezt a fogadó szervek első éves beszámolójának érdemes tartalmaznia, az SZTFH utolsó éves ellenőrzési és bírságolási adataival összevetve.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése: az igazságügyi miniszter jelentése ne csak arról szóljon, hogy megszüntethető-e az SZTFH, hanem arról is, hogy jogosítványonként mi lesz a sorsa. A leltár legyen nyilvános október 15-ig, a megszüntető törvényjavaslat pedig tartalmazza a jogutódlási menetrendet és a tulajdonosi és felügyeleti szerep szétválasztását. A döntés az Országgyűlésé, de a Kormány dönti el, milyen információval kerül a javaslat a képviselők elé.

Két MIAK-alapérték mozog ebben a témában. Az átláthatóság azért, mert az SZTFH-t eddig is az érte a kritika, hogy nagy súlyú piacokat zárt ajtók mögött felügyel. Ha a megszüntetése is zárt ajtók mögött dől el, a probléma nem oldódik meg, hanem öröklődik. Az elszámoltathatóság pedig azért, mert a felügyeleti rés és az összeférhetetlenség pontosan olyan kockázat, amelyért utólag senki sem felel, ha előre nincs kijelölve, ki miért felel.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális sávban a Telex a határozat tartalmát ismertette tárgyszerűen, és azt emelte ki, hogy a hatóság által felügyelt területeket kizárólag az köti össze, hogy az állam szabályozza őket. A 444.hu a hatóság politikai beágyazottságát hangsúlyozta: felidézte, hogy az előző ciklusban Rogán Antal irányítása alá tartozott, és hogy a bányafelügyelet az Orbán család egyik cégére a lehető legmagasabb bírságot szabta ki. A lap a hatóság tiltakozó közleményéről is beszámolt. A HVG két cikkben foglalkozott a témával. Az elsőben a hatóság zárt működését és vezetőinek személyét állította középpontba, a másodikban a szeptember 8-i törvényjavaslatot „a fideszes szuperhatóság megszüntetéséről" szóló címmel közölte. A cikk szövege szerint viszont a javaslat a koncessziós hatásköröket és a Koncessziós Tanácsot érinti, magát a hatóságot nem. Ugyanez a cikk az augusztus 31-i kormányhatározatot egy helyen kormányrendeletként említi. A Népszava címe a megszüntetés lehetőségének vizsgálatáról szólt. A sáv tehát a hatóság politikai múltját vitte, a hatáskörök sorsát nem.

A közéleti sávban a 24.hu az MTI-összefoglaló mellett egyedüliként részletesen közölte a hatóság saját álláspontját: a függetlenségre, az Országgyűlés felé fennálló beszámolási kötelezettségre, a felügyelt ágazatok gazdasági súlyára és az uniós jogi követelményekre vonatkozó érveket. A lap címe az egész szabályozó hatósági rendszer átalakításáról beszélt, ami tágabb keret, mint a határozat. A gazdasági sávban a Portfolio a témát politikai keretbe tette: az „Orbán-kormány egyik kedvelt hatóságáról" írt, szeptember 8-án pedig a dohánykoncessziós rendszer hibáiról közölt elemzést. A cikkek teljes szövege előfizetéshez kötött.

A konzervatív sávban a feldolgozott források között a Magyar Nemzet és a Mandiner az SZTFH-ról nem közölt anyagot. A Mandinerben ugyanakkor Fodor Gábor véleménycikke a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról (NVVH) azt írta, hogy az igazi probléma nem a vezető személye, hanem egy új hivatal létrehozása. Szerinte a gyanús ügyeket a meglévő bűnüldöző és igazságügyi intézményrendszeren (a nyomozó hatóságok, az ügyészség és a bíróságok rendszerén) belül kell kivizsgálni. Az NVVH-t egy augusztus 28-i, a miniszterelnökkel készült 444.hu-interjú címadó idézete maga is „szuperhatóságnak" nevezte, amelyben több szerv jogosítványait gyúrták össze. A két sáv tükörképe tanulságos: a kormánykritikus sajtó a régi szuperhatóságot, a konzervatív sáv az újat bírálja, és mindkettő ugyanazt az elvi kérdést teszi fel. Mennyi hatáskör kerülhet egyetlen szervhez, és ki ellenőrzi? A MIAK javaslata erre a kérdésre politikai hovatartozástól független mércét ad.

6.2 Tények és adatok

A kidolgozási kérdések és a jelenleg ismert válaszok

Kérdés Mi ismert a feldolgozott források alapján?
Mely hatásköröket gyakorolja az SZTFH? Dohánykereskedelem; szerencsejáték-piac; bányászat, kőolaj-, földgáz- és geotermikus kitermelés; bírósági végrehajtás és végrehajtói kar; felszámolók névjegyzéke; információs rendszerek biztonsági felügyelete; ESG-koordináció; koncessziós ügyek (24.hu, HVG)
Melyik igényel törvényi, melyik rendeleti áttelepítést? Nyilvánosan nem ismert. A szerv megszüntetése sarkalatos törvényt igényel (Alaptörvény 23. cikk)
Mi lesz a folyamatban lévő eljárásokkal? Nyilvánosan nem ismert; a határozat erről nem rendelkezik
Hová kerülnek a feladatok? A határozat szerint a Kormány által irányított szervekhez; szervenkénti bontás nem ismert
Előír-e uniós jog független hatóságot? A hatóság közleménye szerint több területen igen; tételes jogszabályhely nem ismert
Mi változott eddig? Szeptember 8-án benyújtott törvényjavaslat a koncessziós hatáskörök elvonásáról és a Koncessziós Tanács megszüntetéséről (HVG)

Kiegészítő tényadatok

Adat Érték Forrás
A kormányhatározat megjelenése 2026. augusztus 31. (Magyar Közlöny) Telex; 24.hu (MTI)
A jelentés határideje, felelőse 2026. szeptember 30.; igazságügyi miniszter 24.hu (MTI); 444.hu
Az SZTFH létrehozása 2021, az Országgyűlés által, önálló szabályozó szervként 24.hu; az SZTFH közleménye
Az önálló szabályozó szerv alkotmányos státusza sarkalatos törvény hozza létre; vezetőjét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki; évente beszámol az Országgyűlésnek; vezetője rendeletet adhat ki Alaptörvény 23. cikk
Munkatársak száma több mint 400 az SZTFH közleménye (24.hu)
A felügyelt ágazatok súlya a hatóság szerint évente több tízezer milliárd forint árbevétel, több mint 50 ezer munkavállaló, 1000 milliárd forintot meghaladó adó- és járulékbevétel az SZTFH közleménye (24.hu)
Koncessziós hatáskörök elvonása törvényjavaslat benyújtva 2026. szeptember 8-án; a Koncessziós Tanácsot is megszüntetné HVG
Magyarország kormányzati hatékonysága és korrupciókontrollja +0,42, illetve −0,17 Világbank, kormányzási mutatók (WGI, Worldwide Governance Indicators), 2024

A táblázat első része azt mutatja, hogy a kidolgozási kérdések többségére ma nincs nyilvános válasz. Ez nem a Kormány mulasztása: a jelentés még nem készült el. Épp ezért most kell eldönteni, hogy a jelentés ezekre a kérdésekre is válaszoljon. A hatóság által közölt gazdasági adatok a hatóság saját állításai, független ellenőrzésük a leltár egyik feladata. A két világbanki mutató nem a szabályozó hatóságokat méri, hanem a kormányzás egészét. Mégis jelzi, hogy a korrupció kontrollja Magyarországon gyengébb pont, mint a kormányzati végrehajtó képesség, ezért egy intézményi átalakításnál az elszámoltathatóság megerősítése a kritikusabb elem.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok) — a KI3 bürokráciacsökkentés adja a mércét ahhoz, hogy az átalakítás valódi tehercsökkentés vagy csak a hatásköri térkép átrendezése, a KI8 hatékonyságmérés a fogadó szervek teljesítménymutatóit, a KI11 szervezeti viselkedési audit pedig azt a kockázatot, hogy az átvett feladatot a fogadó szerv a régi rutin szerint végzi;
  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — az A6 fékek és ellensúlyok programpont az önálló szabályozó szervek sorsáról szóló döntés nyilvánosságát, az A2 közbeszerzési átláthatóság a koncessziós kiírások és a hatósági döntések nyilvánosságát alapozza meg;
  • Gazdaság (programpontok) — a G6 járadékvadászat és szabályozási elfogás elleni program adja a forgóajtó-tilalmat és a szabályozott piacok elfogási kockázatának mérését, a G20 hatásvizsgálati rendszer az átalakítás utólagos értékelését;
  • Igazságszolgáltatás (programpontok) — az I3 jogszabály-hatásvizsgálat a megszüntető törvény előzetes hatásvizsgálatát, az I7 jogszabályi egyszerűsítés pedig az SZTFH-hoz kötődő rendeletállomány felülvizsgálatát és a rendeleti jogutódlás rendezését.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government

Rose-Ackerman a korrupcióellenes reformokról szóló fejezetekben két, egymást kiegészítő tételt fogalmaz meg. Az első a sorrendről szól. Ha az állam piaci jogosultságot ad ki, és a jogosult piaci erővel rendelkezik, a szabályozó intézményt még a pályáztatás előtt, hiteles módon kell felállítani. Ennek az intézménynek magának is védettnek kell lennie a nem helyénvaló befolyással szemben, átlátható és nyitott eljárással. Ha ez elmarad, a nyertes pályázó a felügyelet kialakítását is befolyásolhatja. A szerző hozzáteszi, hogy a fejlett országok szabályozói modelljei nem vihetők át változatlanul oda, ahol nagyobb a felügyelt cégek általi elfogás kockázata. Az új intézményeket ezzel a kockázattal számolva kell megtervezni, a mérlegelési jogkört egyszerre korlátozva és kezelve. A második tétel a lebontásról szól: a legegyszerűbb korrupcióellenes lépés egy visszaélésekkel terhelt program megszüntetése, de az egyik ösztönző eltávolítása máshol új lehetőséget teremthet. Ha tíz engedélyből kilencet eltörölnek, a tizedik kiadója nagyobb hatalomra tesz szert.

Az SZTFH esetében ez azt jelenti, hogy a hatóság megszüntetése a felügyelt piacokon csak akkor csökkenti a visszaélés esélyét, ha a jogosítványok nem egyetlen új döntési pontba sűrűsödnek. Emellett a koncessziók újratárgyalásának időszakában a felügyeleti keretet nem utólag, hanem a szerződéses tárgyalások lezárása előtt kell rendezni. Ez a 3.2 javaslat sorrendi szabályának és a 3.3 javaslat szétválasztási elvének elméleti alapja.

📖 Forrás: Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government — Causes, Consequences, and Reform

6.4.2 Robert Klitgaard: Controlling Corruption

Klitgaard a visszaélés kialakulásának feltételeit megbízói-ügynöki keretben írja le. A megbízó a közérdeket képviseli, az ügynök a hivatalnok, aki az ügyféllel érintkezik. A visszaélés ott virágzik, ahol a monopólium és a mérlegelési jogkör találkozik az elszámoltathatóság hiányával. Ezt az összefüggést szokás a korrupció = monopólium + mérlegelési jogkör − elszámoltathatóság képletben összefoglalni. A szerző szerint a szabály kétféleképpen hathat: teremthet monopóliumot, ha egyetlen hivatalnokra bízza egy szűkös jogosultság elosztását, de csökkentheti is a mérlegelést, és megkönnyítheti az elszámoltatást. A mérlegelés csökkentésének radikálisabb módja a szervezet feladatának megváltoztatása. Példái között szerepel, hogy egy vámhatóság hatókörének szűkítése az érintett termékeknél a visszaéléseknek is véget vetett.

A képlet az SZTFH-ügyben mérceként használható. A megszüntetés akkor valódi változás, ha jogosítványonként kimutatható, hogy a monopólium szűkül (például egy engedélyt több, egymástól független szerv vagy nyílt eljárás ad ki), a mérlegelés csökken (előre közzétett szempontok), és az elszámoltathatóság nő (nyilvános döntések, parlamenti beszámoló). Ha a jogosítványok változatlan tartalommal egy másik szervhez kerülnek, a képlet egyik tagja sem mozdul, csak a szervezet neve változik. A 3.1 leltár ezért nemcsak áttelepítési terv, hanem kiinduló mérés is.

📖 Forrás: Robert Klitgaard: Controlling Corruption

6.4.3 Daron Acemoglu és James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?

Acemoglu és Robinson a kitermelő (a hatalmon lévők javára járadékot kivonó) és a befogadó intézmények megkülönböztetésére építik elemzésüket. A könyv egyik fejezete Robert Michels német szociológus fogalmát, az oligarchia vastörvényét tárgyalja. Eszerint az új vezetők gyakran azzal döntik meg a régiek uralmát, hogy radikális változást ígérnek, majd hatalomra jutva ugyanazokat a kitermelő intézményeket működtetik tovább, csak a saját javukra. A szerzők történelmi példákon mutatják be, hogy a politikai fordulat önmagában nem elég: az intézmények szerkezete dönti el, hogy a változás tartós-e.

A szabályozó hatóságokra alkalmazva a tanulság egyszerű. Egy politikailag vitatott, a korábbi kormányhoz kötött hatóság megszüntetése hiteles lépés lehet, de ha a koncentrált hatáskörök változatlan formában egy új, kormányzati irányítású szervhez kerülnek, a szerkezet ugyanaz marad, csak a gazdája változik. A 3.3 javaslat függetlenségi garanciái, a határozott idejű megbízatás, a parlamenti beszámoló, a nyilvános döntési nyilvántartás és a forgóajtó-tilalom éppen azt szolgálják, hogy a garancia ne a mindenkori vezetők jó szándékán, hanem a szabályokon múljon.

📖 Forrás: Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A nemzetközi gyakorlat két tanulságot kínál. Az első a szabályozó hatóságok kormányzásáról szól. Az OECD (a fejlett gazdaságok nemzetközi együttműködési szervezete) 2014-ben kiadott, a szabályozó hatóságok irányításáról szóló ajánlása (The Governance of Regulators) első elveként a szerepek világosságát nevezi meg: a szabályozó céljai és feladatai legyenek egyértelműek, és ne kerüljenek egymással ütköző szerepek ugyanahhoz a szervhez. Ugyanez az ajánlás a nem helyénvaló befolyás megelőzését, az elszámoltathatóságot és a teljesítmény rendszeres értékelését is az alapelvek közé sorolja. Az OECD állami vállalatok irányításáról szóló irányelvei ennél is konkrétabbak: az állam tulajdonosi funkcióját világosan el kell választani a piacszabályozói funkciótól. A 3.3 javaslat négy garanciája ennek a keretnek a magyar alkalmazása. Az uniós jog egyes ágazatokban kötelezően előírja a független nemzeti szabályozót; ilyen például a villamosenergia-piac, ahol az uniós villamosenergia-irányelv a szabályozó hatóság kormánytól való függetlenségét követeli meg. A 3.1 leltár negyedik adata azt tisztázza, hogy az SZTFH területein van-e hasonló követelmény.

A második tanulság az átadás sorrendjéről szól. Az Egyesült Királyságban a hírközlési felügyeletet 2003-ban öt korábbi szabályozó összevonásával az Ofcom vette át. A fogadó szervet egy külön törvény már 2002-ben létrehozta, hogy a hatáskörök átvétele előtt felkészülhessen, és a korábbi szabályozók csak az átvétel napján szűntek meg. A szerencsejáték-felügyeletben a 2005-ös brit szerencsejáték-törvény hozta létre a Gambling Commissiont a korábbi felügyeleti testület helyén, az új törvény szerinti teljes felügyeleti jogkört pedig 2007 szeptemberében, a törvény teljes hatálybalépésével kapta meg. A két példa közös tanulsága: a fogadó szerv a teljes hatáskör átvétele előtt létrejön és felkészül, az átadás napját pedig jogszabály rögzíti. Ez a 3.2 javaslat logikája.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Közigazgatás és e-kormányzat

  • KI3 — Bürokráciacsökkentés mérhetően
  • KI8 — Drucker-elvű hatékonyságmérés a közigazgatásban
  • KI11 — Szervezeti viselkedés audit

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése
  • A2 — Közbeszerzési átláthatóság

Gazdaság

  • G6 — Járadékvadászat és szabályozási elfogás elleni program
  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer

Igazságszolgáltatás

  • I3 — Jogszabály-hatásvizsgálat
  • I7 — Jogszabályi egyszerűsítési program

Javasolt új programpont: Szabályozó hatósági átalakítási szabály: nyilvános hatásköri leltár, jogutódlási menetrend és a tulajdonosi és felügyeleti szerep szétválasztása minden hatóság megszüntetésénél — a Közigazgatás és e-kormányzat területre, az A6 és a G6 programpontok intézményi kiegészítéseként.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 1. — 6. téma; 2026. szeptember 2.; 2026. szeptember 9. — 6. téma):

  • [Telex] Magyar Péter jelentést kér az igazságügyi minisztertől arról, hogyan számolhatnák fel a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát — https://telex.hu/gazdasag/2026/08/31/szabalyozott-tevekenysegek-felugyeleti-hatosaga-megszuntetes-hatarozat
  • [Portfolio] Célkeresztbe került az Orbán-kormány egyik kedvelt hatósága: az SZTFH felszámolásának lehetőségét vizsgálja a Tisza-kormány — https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260831/celkeresztbe-kerult-az-orban-kormany-egyik-kedvelt-hatosaga-az-sztfh-felszamolasanak-lehetoseget-vizsgalja-a-tisza-kormany-859512 (a cikk nem volt publikusan letölthető)
  • [24.hu] A kormány átalakíthatja a szabályozó hatósági rendszert — https://24.hu/fn/gazdasag/2026/09/01/sztfh-megszuntetes-kormany-atvilagitas/
  • [444.hu] Megszüntetheti a kormány a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságát — https://444.hu/2026/09/01/megszuntetheti-a-kormany-a-szabalyozott-tevekenysegek-felugyeleti-hatosagat
  • [HVG] 2,5 milliárd forintot kapott a vagyonvisszaszerzési hivatal — https://hvg.hu/gazdasag/20260831_vagyonvisszaszerzesi-hivatal-koltsegvetes-sztfh
  • [HVG] Benyújtották a törvényjavaslatot a fideszes szuperhatóság megszüntetéséről — https://hvg.hu/gazdasag/20260908_szabalyozott-tevekenysegek-felugyeleti-hatosaga-sztfh-torvenyjavaslat-megszuntetes-vitezy-david
  • [Portfolio] Nekimegy a kormány a dohánykoncesszióknak, de mi a baj a rendszerrel? — https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260908/nekimegy-a-kormany-a-dohanykoncesszioknak-de-mi-a-baj-a-rendszerrel-860288 (a cikk nem volt publikusan letölthető)
  • [Népszava] A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának megszüntetésének lehetőségét vizsgálja a kormány — https://nepszava.hu/ (csak cím-szintű hivatkozás)
  • [444.hu] „Ez egy szuperhatóság, összegyúrtuk az ügyészség, a rendőrség és a NAV jogosítványait" — https://444.hu/2026/08/28/ez-egy-szuperhatosag-osszegyurtuk-az-ugyeszseg-a-rendorseg-es-a-nav-jogositvanyait (a cikk nem volt publikusan letölthető)
  • [Mandiner] Fodor Gábor: Unger Anna személye másodlagos, az igazi probléma az NVVH létrehozása — https://mandiner.hu/belfold/2026/08/unger-anna-szemelye-masodlagos-az-igazi-problema-az-nvvh-letrehozasa

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government — Causes, Consequences, and Reform
  • 📖 Robert Klitgaard: Controlling Corruption
  • 📖 Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el a nemzetek?

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Közigazgatás és e-kormányzat (programpontok; programpont ID: KI3, KI8, KI11)
  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A2, A6)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G6, G20)
  • MIAK szakpolitikai terület: Igazságszolgáltatás (programpontok; programpont ID: I3, I7)
  • MIAK jogi alapok (háttéranyag) — a Kormány és az Országgyűlés szerepe a törvényalkotásban, a jogforrási hierarchia
  • MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20. — 4. téma, pontszám: 89/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Magyarország Alaptörvénye, 23. cikk (önálló szabályozó szervek)
  • Magyar Közlöny, 2026. augusztus 31. — kormányhatározat az SZTFH átvilágításáról
  • Világbank — Worldwide Governance Indicators (WGI), 2024
  • OECD: The Governance of Regulators (OECD Best Practice Principles for Regulatory Policy, 2014)
  • OECD: Guidelines on Corporate Governance of State-Owned Enterprises (az állam tulajdonosi és szabályozói funkciójának elválasztásáról)

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK téma-monitor, 2026. szeptember 20.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 24. 08:20 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 120 000 (becslés, lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink